A mérték médiaműhely végzett több nagymintás kutatást, ami jelenesetben arra irányult, hogy a
fogyasztók korosztályokra, végzettségekre és pártpolitikai beállítottság szerint lebontva milyen
forrásokból tájékozódnak a magyar politikai élet, a közügyek iránt.
A kutatásból az derült ki, hogy a népesség 13%-a nem tájékozódik rendszeresen. A többség
azonban igen, méghozzá a legtöbben a televíziós hírműsorokból informálódnak közéleti
ügyekben. Ez az eredmény egyáltalán nem meglepő. Több nemzetközi kutatás kimutatta, hogy a
tévénézési szokások átalakulóban vannak, de még mindig a médiafogyasztás ezen formája a
legnépszerűbb. A leghitelesebbnek azt az információt tartjuk, amit a tévékészülékben látunk. A
televíziós szokások is, mint a hagyományos médiapiac egésze átalakulóban van. Különösen a
fiatalok körében egyre elterjedtebb, hogy a műsorokat online nézik a csatornák honlapjaink, vagy
az úgynevezett tévé stream által a közvetítéseket élőben.
Azt is látjuk a diákon, hogy az idősebb korosztály jártasabb a politikában, jobban tájékozottak.
Ennek oka szerintem az, hogy ők összességében is többet nézik a televíziót, hallgatják a rádiót,
ahol találkoznak a hírekkel is. Továbbá az idősebbek azok a társadalmi réteg, akiket különösen a
választások előtt megszólítanak a pártok. Viszont a fiatalok többsége távol marad a politikától,
érdektelenek, pláne nem lépnek be pártokba, pártkötődéssel rendelkező ifjúsági tagozatokba. Ez
azért alakulhatott ki, mert őket nem szólítják meg a politikai kampányok során a pártok, nem
számítanak a szavazatukra. Az is megfigyelhető, hogy az emberek egyre jobban kiábrándulnak a
politikából, nagy a politikai apátia mértéke különösen hazánkban generációról generációra. A
fiatalok már nem igazán bíznak egyik pártban sem, vagy bizonytalanok, nem tudják kire
szavazzanak és nem is igazán érdekli őket a politika sem a közélet. Pedig nekik is lehetne közélet
alakító szerepük, és extrém helyzetekben, például a netadó bevetésének tervezetekor volt is
beleszólásuk az események alakulásába. Nyomást tudtak gyakorolni az aktuális kormányra.
Egy másik ábrán olvashatjuk, hogy a televíziós csatornák közül a kereskedelmi adók
hírműsoraiból informálódunk a leginkább. Ezek közül is az RTL híradója a legnézettebb. Ennek
okai abban kereshetőek, hogy az utóbbi években a kereskedelmi csatornák nézettsége már
megelőzte a közszolgálati csatornák nézettségét. Így érthető, ha a nap folyamán a kereskedelmi
csatornák programjait nézzük túlnyomórészt, akkor a híradó ideje alatt se kapcsolunk el másik
csatornára. Továbbá jelentős, hogy törvényben van szabályozva, miszerint a legnagyobb
nézettséggel rendelkező műsorszolgáltatóknak kötelességük kiegyensúlyozottan közölniük a
híreket. Véleményem szerint a legtöbb néző pártatlan hírforrásból szeretne tájékozódni. Persze
kérdéses, hogy valóban nincs-e semmilyen pártkötődése egyik kereskedelmi csatornának se, de
legalább ők a függetlenség látszatát keltik. Ellenben a Hír TV-vel vagy az ATV-vel, amiknek a
hírműsorát szintén jelentős számú néző követei nyomon mégis elenyésző a kereskedelmi
híradókéhoz képest. Ők nincsenek kötelezve arra, hogy kiegyensúlyozottan mutassák be az
eseményeket. Szerintem azért nézik többen az RTL híradóját, mert a TV2 az utóbbi időben
kitalálta, hogy megreformálja híradóit és több hangsúlyt fektet a bűnesetek, balesetek
bemutatására, ami főleg a kezdeti időszakban megemelte a nézettséget, azonban hosszútávon
inkább már kiábrándító a sok megrázó felvétel miatt.
A közszolgálati televíziók híradóját is a népesség jelentős százaléka nézi, az M1, M2 híradóját a
lakosság 42%-a. Korosztályra bontva a hatvan év felettiek, valamint végzettségre bontva a nyolc
általánossal rendelkezők leginkább közszolgálat csatornákból tájékozódnak. Szerintem azért
nézik többen még ma is a közszolgálati híradókat, tájékozódnak általuk a politikai életrő,l mert
sok háztartásban a közszolgálati csatornák foghatók ingyenesen, valamint olyan információk is
elhangzanak itt, amik más csatornáknál nem. Pl. a határon túli magyarok helyzetét, kisebb
nemzeti, vallási csoportok eseményeit, történéseit is bemutatják. Mivel a közszolgálati csatorna
feladata a kiegyensúlyozott tájékoztatás, és a nemzeti értékek, kulturális, oktató műsorok
sugárzása. Ezeket a szempontokat hírműsoraikban is bemutatják. Végül, aki a nap szinte bármely
időpontjában, akár egy percben is informálódni szeretne annak jó platform a megújult M1, amely
hírcsatornává alakult át.
A kisebb nézettséggel rendelkező adóknak nem kell politikailag független híreket közölniük, nem
kell feltétlenül kiegyensúlyozottan bemutatniuk az eseményeket. Ezért fordulhatnak elő olyan
esetek, hogy pl. a Hír TV szerint alig volt pár lézengő tüntető a kormány ellen, még az ATV már
jelentős számú tömegről tudósít ugyanannak az eseménynek kapcsán.
Az, hogy ki melyik csatornát nézi függ valamennyire a személy pártkötődésétől is. A felmérés
szerint az, aki kormánypárti 20-20%-ban szerzi be információt a kereskedelmi és a közszolgálati
csatornákból. Míg, akik ellenzékinek vallják magukat kis százalékkal, de nagyobb arányban
tájékozódnak hagyományos baloldali forrásokból is, mint azok, akik kormány vagy Jobbik
A hagyományos médiumok már az internet elterjedése óta átalakulóban vannak, ez a folyamat
főleg a nyomtatott sajtót alakította át. Egyre kevesebben vesznek print heti vagy napilapot, ezért a
kiadóknak alkalmazkodniuk kellett a megváltozott helyzethez és online szerkesztőségeket kellett
létrehozniuk. Ezek ma már olvasottabbak, mint a nyomtatott változatok. A felmérés szerint a
helyi napi és hetilapok a legolvasottabbak, gondolom azért mert ezek általában ingyenesek és
könnyen hozzáférhetőek. A legtöbb háztartáshoz postán juttatják el. Olvasott még a Metropol is,
ami szintén ingyenes és könnyen beszerezhető. Kiemelkedő azonban a Blikk olvasottsága.
Számos kutatás kimutatta már, hogy az átalakulást a politikai heti és napilapok sínylették meg
leginkább, viszont a különböző bulvár lapok olvasottsága még ma is magasnak mondható. A
fizetős lapok közül a baloldalhoz köthető Népszabadság fogy a legjobban és a jobb oldali Magyar
Nemzet, de ezek is csak 5-6%ot érnek el. A hetilapok közül a HVG a legnépszerűbb, de még ők
is csak 10%os olvasótáborral rendelkeznek.
A rádiókból a lakosság negyede tájékozódik rendszeresen, a leghallgatottabb rádió a Kossuth. Ez
országszerte fogható is. A hagyományos rádiózáson kívül jelentős számú fogyasztó hallgat online
rádiót főleg a fiatalabb generáció körében.
A teljes társadalom 34%-a politikai és közéleti ügyekben az interneten tájékozódik. A
legnépszerűbb online hírportál az Origo. Véleményem szerint nincs teljesen független online
hírportál, blog hiszen ezeknek a fenntartását is valakinek finanszíroznia kell. Egy-egy online lap
pártkötődése nyilvánvaló, még másoké csak sejthető. A fiatalok nagyobb százalékban
tájékozódnak online, mint az idősebbek, valamint a jobbikos szavazók is inkább az interneten
olvasnak utána pártjuknak és a közéleti eseményeknek. Ennek két oka van, egyik, hogy a Jobbik
szavazóbázisa tartalmazza a legtöbb fiatalt. Mivel a Jobbik az, aki szinte egyedüliként
megszólítja a fiatalokat is. Nekik van a legdinamikusabban fejlődő ifjúsági tagozata, akik nagyon
aktívak online. A másik ok az, hogy bár kiegyensúlyozottan kellene informálnia a lakosságot a
hagyományos médiumokban, pláne a nagy nézettséggel rendelkező műsorszolgáltatóknak az
utóbbi időkig szinte szó se esett a Jobbikról, vagy ha igen az is csak negatív környezetben. Ezért
a szavazóik inkább jobboldali internetes oldalakról tájékozódnak. Például az N1 online tévéből,
ami nem szerepel a kutatásban, de a napokban igen hírhedté vált egykori operatőrüknek
A kutatásból kiderül, hogy a 18-29 éves korosztály 79%-a jelen van a Facebookon, ez az arány az
életkor növekedésével csökken, de az iskolai végzettséggel nő. Főleg a fiatalok számos új
információt begyűjtenek azokból a posztokból, melyeket ismerőseik megosztanak. Azonban
ezeknek a forrásoknak hitelessége kérdéses, valamint hosszútávon káros hatással van az, ha csak
az azonos érdeklődésű emberek által érdekesnek tartott hírekből tájékozódunk, mert így a
jövőben képtelenek leszünk konszenzusképes vitába elegyedni más ideológiai, gondolkodású
emberekkel. A felmérés még számszerűen nem mutatta ki, hogy azok, akik pl. kormánypártiak
egyáltalán nem tájékozódnának ellenzéki csatornákból, viszont kevesebben teszik azt. Szerintem
évek múlva már előfordulhat, hogy egy csatornát azért nem fogunk nézni, pláne a hírműsorait
nem, mert az nem azonos ideológiából mutatja be a történteket. Elképzelhetőnek tartom, hogy
egy jobbikos vagy egy fideszes nem fogja megnézni az RTL híradóját pusztán azért, mert az
pártját kedvezőtlenül mutatja be, ami az ő elképzeléseivel, politikai véleményével ellentétes és ez
a közösségi oldalak hatásának is betudható lesz.
Viszont a politikával kapcsolatos érdeklődésünket egyenlőre még nem a közösségi oldalakról
elégítjük ki. Legalábbis a dián azt olvashatjuk le, hogy csupán a lakosság tizede informálódik a
Facebookról. Közülük is kiemelkedőek a jobbikosok aktivitás. A Jobbik tudatosan erősíti
folyamatosan közösségi oldalakon való jelenlétüket, ezért szavazóbázisuk is előszeretettel
tájékozódik onnan, követi a képviselők profilját, stb. Továbbá természetesen azért ők azok, akik a
legtöbbet tájékozódnak innen, mert a mai fiatalok nagy többsége jelen van a Facebookon, és a
Jobbik a fiatalokból rekrutálódik.
Összességében megállapíthatjuk, hogy politikai témájú blogokat kevesen olvasnak. A jobbikosok
a legnagyobb aranyában. Szerintem azért alakult ez így ki, mert a politikával, a közélettel az
idősebbek foglalkoznak a legtöbbet, akik viszont kisebb létszámban képviseltetik magukat az
interneten, mint a fiatalok valamint az aktív munkavállalók. Én szívesen olvasnék politikai
témájú blogokat, számos beadandómhoz szükségem is volt rá. Viszont engem nagyon
kiábrándítottak azzal, hogy meg se próbálnak függetlennek mutatkozni és sokszor minősíthetetlen
stílusban írnak egy-egy pártról, továbbá gyakran tapasztaltam, hogy a híreket összemosták
kommentárral, és próbálták a tényeket teljesen elferdíteni. Nekem nagyon nem tetszett sem a
stílus sok esetben, sem az, hogy a különböző sajtóműfajokat nem tudták vagy nem akarták
különválasztani.
Összességében a felmérés megmutatta, hogy a népesség 82%-a inkább kevesebb időt fordít arra,
hogy tájékozódjanak politikai témákban. Megfigyelhető, hogy évről évre többen ábrándulnak ki a
politikából. A lakosság saját bevallása szerint kevesebbet informálódik online, mint öt évvel
korábban. Közülük jelentős az egykori Fidesz szavazó, akik azóta kiábrándultak pártjukból.
Érdekes és egyben elszomorító, hogy azok, akik nem rendelkeznek pártkötődéssel azok csak
kormánypárti portálokból tudnak tájékozódni. Ennek okaira már utaltam korábban. Vélhetően a
lakosság szegényebb része, aki a közszolgálati csatornákhoz jut hozzá ingyen, valamint mivel a
társadalom marginális részére nem építenek a pártok, hozzájuk nem is szólnak kampányaikban.
Ezek az emberek úgy érzik nincs beleszólásuk a politikai élet alakulásába, érdekük se kötődik a
politikai részvételhez, így kevésbé is tájékozódnak ilyen ügyekben.