A Mérték Médiaelemző Műhely és Medián Piac- és Közvéleménykutató Intézet közzétett egy felmérést, amelyben 2400 18 éven felüli személy vett részt. A kutatás témája az volt, hogy a magyarországi lakosság milyen médiumokon keresztül tájékozódik a politikával kapcsolatban. A médiairányítás McQuail szerint minden olyan eszközt magában foglal, amellyel irányítják, támogatják, igazgatják, illetve felelősségre vonják a tömegmédiát. Természetesen a médiairányításnak többféle formája lehet; formális és informális, külső és belső. A kutatás elsősorban az informális jellegű irányításra helyezi a hangsúlyt, vagyis arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen típusú médiafogyasztás jellemzi az embereket a politikai érdeklődéssel kapcsolatban.
A médiafogyasztást befolyásolja a közvélemény, vagyis hogy a többség melyik médium mellett teszi le a voksát, ez pedig nagyban függ attól, hogy az adott kultúrát milyen viselkedési és társadalmi normák jellemzik (külső médiairányítás). Az adatok rámutatnak arra, hogy a kor előrehaladtával, illetve „iskolai végzettség mentén lefelé haladva” a számítógép és az internet szerepe a politikai tájékozódásban csökken. Ez betudható annak, hogy nem mindenki jut hozzá az ehhez szükséges eszközökhöz – ezek a technológiai javak az ún. szolidaritási javak. Ez a digitális szakadék történhet önálló döntésből vagy anyagi okokból kifolyólag. A korábban emlegetett társadalmi csoport valószínűleg saját döntéséből fakadóan nem használ hasonló eszközöket, hiszen az idősebbek általában ódzkodnak a technológiai újításoktól. A kevésbé iskolázott társadalmi csoport nem biztos, hogy tartana e platformok használatától, de nincs lehetőségük arra, hogy kipróbálják ezeket. A kormány próbálja áthidalni ezt a digitális szakadékot különféle támogatási programokkal (olcsóbb készülékek biztosítása, közösségi helyeken használható számítógépek, stb.), amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a szolidaritási javak egyre több emberhez eljussanak. A felmérés rámutat arra is, hogy a fiatalok politikai tájékozottsága – pontosabban a politikai tájékozottságra való szándék – nem túl nagy a többi korcsoporthoz képest. a 18 és 29 év közötti korcsoport 28 százaléka például nem rendszeresen, vagy egyáltalán nem tájékozódik a politikával kapcsolatban – ez az adat megdöbbentőnek látszik, főleg ha a végzettséghez kapcsolódóakat is megnézzük: az érettségizetteknél ez az arány 23, a diplomásoknál pedig 12 százalék. Ezzel korrelál a másik adat, amely azt mutatja, hogy bár a népesség fele fent van Facebookon, a fiatalok túlnyomó többsége ritkán vagy egyáltalán nem használja politikai informálódásra a közösségi oldalt – és ez az arány hasonló a politikai témájú blogok olvasásánál is. Ez is mutatja, hogy bár a fiataloknak rendelkezésükre állnak ezek a szolidaritási javak, nem élnek ezekkel. Az idősebbek körében a televízió számít elsődleges médiumnak, és a csatornák közül is a közszolgálati adásokat követik figyelemmel. Ez abból is fakad, hogy sok nyugdíjas elsősorban az alapcsomagra fizet elő, amelyben az M1 és a többi közszolgálati csatornák prioritást élveznek – ezek azok, amelyek még ingyenesen is nézhetőek. Ebből a szempontból ki lehet jelenteni, hogy a média korlátozva van, és csak bizonyos tartalmak érhetőek el néhány társadalmi csoport számára.
