A felmérést végző Mérték Műhely saját hitvallása szerint olyan elkötelezett támogatója a vélemény- és sajtószabadságnak, amelynek legfőbb vállalt feladata a 2010-ben elfogadott médiatörvények, valamint a további médiapolitikai döntések végrehajtásának és hatásainak elemzése, illetve ezeknek az elemzéseknek a hazai és nemzetközi publikálása. A megbízást adó Medián Piac- és Közvéleménykutató Intézet ezzel szemben elsősorban társadalomkutatással és a politikai közvélemény folyamatos vizsgálatával foglalkozik, így a két intézet által elvégzett kutatás mindkét fontos aspektusát megfelelő alapossággal vizsgálta, s ez által hitelesnek tekinthető. Médiairányítási szempontból jelen esetben a legfontosabb szereplő a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), azon belül is a Médiatanács, mint önálló hatáskörű szerv. A 2010-es Médiatörvény ugyanis jelentősen beszűkítette a benne nem szereplő médiumok mozgásterét. Ez elsősorban a két nagy kereskedelmi csatornát (az RTL Klubot és a TV2-t) érintette, másodsorban pedig azokat a kábelcsatornákat, amelyek politikai tartalmat (is) sugároznak. Vagyis a korábbi kétpólusú televíziós politikai tér tulajdonképpen megszűnt és ezzel egy időben kialakult egy erőteljes kormányzati médiabirodalom (közszolgálati csatornák, HírTV, EchoTV), a kereskedelmi csatornák és a fent említett „politikai tartalmat (is) sugárzó kábelcsatornák (ATV, Story4) ellenében. Mint ismeretes, az RTL Klub erre a kormányzati lépésre válaszul egyre kritikusabb hangot kezdett megütni mind a kormányzati szereplőkkel, mind pedig a Fidesz-KDNP-hez köthető érdekcsoportokkal szemben (ez a jelenség jól tetten érhető az Orbán-Simicska médiaháború előtti és utáni riportok kapcsán). Míg tehát az RTL Klub a szembeszegülést választotta, addig a TV2 lassan alávetette magát a hatalomnak. Ezt láthatjuk a csatorna designjában (a logó narancssárga háttere), a műsorok stílusában (pl.: Mokka) vagy a hírek tálalásának jobboldali fordulatában. Azonban a médiatartalomnak nemcsak termelői, de fogyasztói is vannak, akiket szintén nagyban befolyásolt a korábban kiegyensúlyozott médiamérleg jobbra billenése. Ez jól látszik azokban a táblázatokban, melyek összevetik az emberek 5 évvel (vagyis a 2010-es Médiatörvény) ezelőtti politikai tájékozódási kedvét a 2015-ben mért adatokkal. Ezekből jól látszik az emberek kiábrándultsága és a közügyektől való elfordulása (a teljes népesség 47%-a 1 Friesz Nikolett nyilatkozott úgy, hogy kevesebb időt tölt közéleti tájékozódással, mint 5 évvel ezelőtt), valamint a kormányzó Fidesz-KDNP népszerűségének csökkenése is. Manapság elmondható, hogy a konkrét párszimpátiával rendelkezők két nagy csoportra oszthatók. A kormánypárti szimpatizánsok elsősorban a közszolgálati csatornák (rádió és televízió egyaránt) adásait követik és az ezekkel szinkronban álló – nyomtatott vagy online – sajtótermékeket részesítik előnyben (pl.: Magyar Nemzet, Origo, stb.), míg a baloldaliak nagy része a „rebellis” RTL Klub nézőszámát gyarapítja, valamint az ATV, a Klubrádió és a Népszava fogyasztója. Bár két csoportot említettem, valójában háromról van szó. Annak ellenére ugyanis, hogy saját televízió csatornával még nem rendelkeznek – habár sokak nekik tulajdonítják az EchoTV-t), a Jobbik szavazóbázisa is magáénak tudhat egy fontos tájékozódási csatornát. A felmérések szerint ugyanis az ő szimpatizánsaik vannak legnagyobb mértékben jelen a Facebook-on. Ez elsősorban alacsony életkoruknak tudható be, ugyanakkor figyelmeztető jel is lehet a több médium vagy párt irányába, hiszen egyedül ők képesek – tulajdonképpen ingyen – hatalmas tömegeket megszólítani és véleményüket úgy befolyásolni, ahogyan teszi azt az idősebb korosztálynál a HírTV vagy az ATV (vagy akár az M1 és az RTL Klub).