A felmérésből egyértelműen kiderül, hogy a politikai tájékozódás legfőbb forrásaként továbbra is a televízió szolgál. A lakosság bő kétharmada még mindig a TV-ből értesül a politikai, közéleti ügyekről. A második helyre az internet zárkózott fel, kiszorítva a rádiót és a nyomtatott médiát, illetve a 18-29 évesek csoportjában a képdobozzal is holtversenybe került. A felmérésből - nem meglepő módon - az is egyértelműsíthető, hogy túlnyomórészt az idősebb korosztály tagjai szeretnek politizálni. A fiatalok negyede nem tájékozódik rendszeresen politikáról, közéletről. Az írott sajtó kategóriájában hagyományosan a helyi, megyei lapok szerepelnek első helyen. A kategória képviselői közül népszerűségük alapján megemlítendő a Blikk, valamint a Metropol. A politikai napilapok közül hagyományosan tartja népszerűségét a Népszabadság és a Magyar Nemzet. A felmérés témája szerint a televízió-csatornák közül vezető szerepnek örvendhet az RTL Klub, melyet a TV2 követ, megelőzve a közszolgálati csatornákat. A rádióadók közül előkelő helyen szerepel a Kossuth és a Petőfi, illetve a Class FM. Az internetes hírportálok kategóriájában továbbra is az origo és az index a két leglátogatottabb. Egy 2015-ben készült kutatás nem hagyhatja figyelmen kívül a facebook-jelenlét kérdését sem. Bizonyára senki számára sem jelent túl nagy újdonságot, hogy a faceboook-jelenlét az életkorral fordítottan, míg a végzettséggel egyenesen arányos. A facebook-használók közül kiemelkedően magas arányban képviseltetik magukat a jobbikosok, melyre fiatal életkoruk magyarázatul szolgálhat. Megállapítható, hogy a politikai tájékozódásban a facebook szerepe elhanyagolható. A teljes népességet vizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy a fiatalabbaktól az idősebbek felé haladva csökken a faceboook szerepe a tájékozódásban, mely azzal magyarázható, hogy egyre kevésbé jellemző az életkor előrehaladtával a jelenlét. A facebook használói között ugyanakkor megfordul ez az összefüggés, az oldalon jelen lévő idősebbek jóval nagyobb arányban használják tájékozódásra, mint a fiatalabbak. Az, hogy a facebook használóinak körében is kimagasló a jobbik-szavazók politikai tájékozódása az oldalon, arra utal, hogy nem csupán az átlagosnál alacsonyabb életkoruk köti őket a többi szavazói csoportnál erősebben a facebookhoz. Az információáramlás jellemző terepe a közösségi oldal ebben a csoportban. A lakosság elenyésző hányada, csupán az emberek tizede olvas politikai, közéleti témájú blogokat, jellemzően fiatal értelmiségiek. A jobbikosok majdnem ötöde rendszeresen pásztázza az ilyen tartalmakat. A politikából való kiábrándultságot jelzi, hogy a megkérdezettek jelentős része saját bevallása szerint kevesebbet tájékozódik, mint öt évvel ezelőtt. Sokan csalódottságuk miatt fordultak el a politikai témáktól. A válaszadók jelentős részének informálódása kiegyensúlyozottnak mondható, azaz nem csak a saját nézetéhez közel álló hírforrásokból tájékozódik.

A legfontosabb szervezet, amely Magyarországon médiairányítási szerepkört tölt be a Nemzeti Hírközlési Hatóság és az ORTT összevonásával létrejött Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), amely egy önálló szabályozó szerv. A szervezet élén egy elnök áll, akinek kilenc évre szól a kinevezése. Az elnök frekvenciadíjakkal, hírközlési azonosítók lekötéséért és használatáért fizetendő díjakkal, felügyeleti és hatósági eljárási díjakkal kapcsolatban önálló rendeletet alkothat. A 2010-es médiatörvény kapcsán megfogalmazott kritikák többsége bírálta a két szervezet összevonását, az elnök hatáskörének kiterjesztését és a hosszú, kilenc évre szóló kinevezést. A kritikákat megfogalmazók kétségesnek tartották, hogy ez az új médiairányítási szervezet nem fogja-e öncenzúrára kényszeríteni a hatáskörébe tartozó médiumokat. Aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban is, hogy nem vezet-e egy ilyen szabályozás és az ezt követő öncenzúra egyfajta kiábránduláshoz, a médiától való A 2015 elején 2400 szavazókorú személy válaszainak összesítésével készített kimutatás is azt bizonyítja, hogy a magyar lakosság körében az utóbbi öt évben csökkent a politikai-közéleti kérdésekkel foglalkozók aránya. A politikából való kiábrándulás is egyfajta médiairányítás. A passzív, a politika iránt kevésbé érdeklődő szavazókat könnyebb a választásokat megelőző kampányhadjárat során meggyőzni, illetve bizonyos esetekben az is előnyös lehet, ha egyáltalán nem élnek a szavazati jogukkal. Az elmúlt öt évben 37%-al csökkent a politikai-közéleti tájékozottságra való igény és a válaszadóknak csak a 18%-a fordít hosszabb időt az ilyen típusú információk megszerzésére. A kiábrándultság a megfelelő körülmények megteremtésével megerősítheti a fennálló politikai rendszert, mivel a passzivitás nem egyenlő az ellenzékiséggel. Az életkor nagyban meghatározza a médiafogyasztási szokásokat, az előrehaladtával csökken a közösségi oldalak tájékozódásban betöltött szerepe. A fiatalabbak körében, politikai érdeklődéstől függetlenül, népszerűbbek az olyan médiumok, amelyek ingyenesek és közvetlenül, online hozzáférhetőek. A Jobbik előnyös helyzetbe került azáltal, hogy a támogatói a fiatalabb korosztályból kerülnek ki, emiatt elsősorban közösségi oldalakon és online médiumokon keresztül tájékozódnak. Az általuk fogyasztott médiatermékek szabályozása jóval összetettebb feladat. Az Magyar Távirat iroda (MTI) egy állami hírügynökség, amelynek legfontosabb feladata a sajtó friss hírekkel való ellátása. A tehetősebb médiumok azonban nem, vagy nem csak az MTI által kínált hírek között válogatnak. A mindenkori államtól független vagy külföldi hírügynökségektől vásárolnak híreket, saját tudósítókat, riportereket alkalmaznak. A vidéki médiumok azonban nem engedhetik meg maguknak, hogy ne az MTI-re támaszkodjanak, így sokkal jobban érvényesül a kormányzati kommunikáció. A helyi, megyei lapok sok esetben nem képesek anyagilag finanszírozni, hogy a saját tudósítóikat is kiküldjék a helyszínre, különösen azokban az esetekben, amikor a saját megyéjük, városuk közigazgatási határain kívül történt eseményekről kell tudósítaniuk. Ez azért jelentős, mert a felmérés szerint a magyar lakosság körében a napilapok közül a helyi, megyei lapok a A mai Magyarországon politikai-közéleti tájékozódás tekintetében egyértelműen a televízió a legjelentősebb médium. Az RTL Klub tölti be a legfontosabb szerepet, a válaszadók 73%-a legalább hetente egyszer odakapcsol, ezt követi a TV2 62%-al. Ekkora befolyással egyik másik médium sem bír, vagyis a két legnagyobb kereskedelmi csatorna véleményformáló szerepköre vitathatatlan. Amennyiben támogatnak, vagy támadnak egy-egy politikai pártot, irányzatot, jelentős hatást tudnak gyakorolni a lakosságra.

A médiairányítás gyakorlata szempontjából a felmérés eredményeinek kiértékelése a következő: Az első felmérésből láthatjuk, hogy a lakosságnak a túlnyomó többsége továbbra is a televízióból tájékozódik a politikáról. Ezt a platformot az internet követi, mely azonban nem teljes népességre vetítve értékelhető, sokkal inkább a fiatal, 18-29 évesek körében igen népszerű. A többi médium pedig gyakorlatilag jelentéktelen ezekhez képest. A médiairányítás szempontjából tehát továbbra is a televíziós szereplés a leginkább kifizetődő módszer arra, hogy eljussunk az emberekhez.

Az idő múlásával azonban, ahogy az újabb generációk felnőnek, már az internet fogja átvenni a televízió vezető helyét, ezért mindenképp nagy figyelmet kell fordítani ennek a lehetőségnek a kiaknázására. A második felmérésben azt látjuk, hogy milyen a politikáról nem tájékozódók iskolázottság és kor szerinti megoszlása. Főleg az alacsony végzettségű fiatalok közül kerülnek ki azok, akik nem követik rendszeresen a politikai történéseket. Ez azért lehet, mert nem érzik magukénak a politizálást, valamint a politikai színtér sem igyekszik közel kerülni ezekhez a rétegekhez. Véleményem és meglátásom szerint a jelenlegi politikai élet inkább egyfajta megszokottság szerint működik. Vannak vezető pártok, melyek egymás közt cserélgetik a hatalmat, ezek többnyire fix szavazóbázissal bírnak, akik az idősebb korosztályból kerülnek ki. A fiatalok pedig szinte teljesen kimaradnak ebből. A harmadik felmérés a napilapok olvasottságát mutatja be. Több, mint katasztrofális a kép. A helyi lapok gyakorlatilag toronymagasan vezetik a listát. Ez azért lehet, mert az embereket a környezetükben történtek jobban érdeklik, mint a politikai történések, vagy a bulvársajtó. Azonban egészében vizsgálva a felmérést kijelenthetjük, hogy az olyan hagyományos médium, mint az újság leáldozóban van. Korábban írtam, hogy a hangsúly idővel az internetre tevődik át, miközben a tv továbbra is igen fontos csatornát jelent. Így célszerű az újságok helyett a tv-re és az újmédia eszközeire építkezni. A negyedik felmérés azokat a tv csatornákat mutatja meg, amelyekből a népesség leginkább tájékozódik a politikáról. Gyakorlatilag a kereskedelmi csatornákat nézve szereznek információkat az emberek. Az RTL Klub és a TV2 ezért toronymagasan vezeti a listát. Ez azért lehet, mert a közszolgálati, illetve a kifejezetten politikai csatornákat (ATV, HírTV) az emberek túlságosan „töménynek” érzik. A kereskedelmi csatornáknak pedig alapvető célja a szórakoztatás. A szórakoztató elemek közé becsempészett néhány politikai hír pedig könnyebben emészthetővé válik. Ezzel szemben a rádiókból való tájékozódás szinte elenyészőnek tekinthető a tv-hez képest. A hetilapok olvasottsága a legeslegalacsonyabb. Néhány százalékot ér csak el. A napilapokhoz hasonlóan ez a forma is kiveszőben van, nem éri meg foglalkozni ezzel a platformmal médiairányítási Érdekes statisztika a facebook-jelenlét. A diagram remekül kimutatja, hogy a fiatalok körében igen népszerű a közösségi oldal. Ebben remek lehetőség rejlik. Ugyanis úgy vélem, hogy a facebook egyfajta gyűjtőoldalként is működik. Nem kell külön hírportálokat böngészni, újságokat vásárolni, vagy a tv-t nézni, hanem az ember felmegy a facebookra, kedveli a híroldalakat és egy helyen tud közösségi életet is élni, valamint tájékozódni a világról. Az, hogy ez a tájékozódás mennyire széleskörű, most nem téma, ugyanakkor a médiairányításnak célszerű erre a csatornára odafigyelnie és a benne rejlő lehetőségeket kihasználnia! A lehetőségek kihasználását azonnal láthatjuk is, hiszen a diagram szerint a Jobbik magasan veri a többi pártot, hisz saját tv csatornája nincs, így a rendelkezésére álló lehetőségekkel igyekszik élni, és láthatjuk, hogy ezt jól is alkalmazza. Abszolút folyamatos a facebook-jelenléte, és a kimutatás szerint jelentős azoknak a száma, akik a Jobbikot követő ismerőseiktől szereznek információkat. Ez egy kicsit másképp értelmezett kétlépcsős-hatás modell. Ezek a számok és arányok pedig a blogolvasási szokásokban is megjelennek. A részletesen lebontott kérdéseket félretéve, és a nagy egészt vizsgálva azonban továbbra is az a tendencia, hogy kevesen olvasnak/tudakozódnak politikai témában. Ez alig változik az évek múlásával. Az azonban mindenképp érdekes, hogy a megkérdezettek jelentős része több szögből vizsgál meg egy adott témát…legalábbis saját bevallásuk szerint nem csak a véleményükhöz közel álló portálokat olvassák, hanem az eltérő véleményeket is. Számomra ez kevéssé hihető adat.

A felmérés eredményei bizonyos szempontból kvázi közhelyesnek is tűnhetnek (ld. a televízió és az internet szemmel láthatóan háttérbe szorítja a nyomtatott sajtót /vö. HVG-HVG Online népszerűsége/), ugyanakkor igen érdekes visszajelzések is megfigyelhetőek benne. Szembetűnő például, hogy a megkérdezettek − főként a fiatalok − jelentős hányada tulajdonképpen teljesen elhatárolódik a politikai témáktól, holott a jövőre nézve számukra különös jelentőséggel bírnak a jelenbeli döntések, határozatok. Azok a fiatalok, akik pedig tájékozódnak a közélet alakulásáról, erre rendszerint más alternatívákat választanak, mint idősebb honfitársaik (ld. blogok, egyéb internetes Nem meglepő módon a kutatás alátámasztja azt az elképzelést, hogy a különböző csoportok/szubkultúrák eltérő módon és forrásokból informálódnak a (közéleti) történésekről. Mivel ezzel természetesen a médiairányítás is tisztában van, ehhez mérten alakítja médiapolitikáját, ami ezen felmérés végeredményből is visszatükröződik. Jól látszik például, hogy az idősebb korosztály „konzervatívként” ragaszkodik a már jól ismert forrásokhoz (tévé, rádió, ill. esetükben a nyomtatott sajtóorgánumok is sokkal népszerűbbek), így őket inkább ezeken a csatornákon keresztül próbálják megszólítani a politikai pártok, míg netes replikájuk már sokkal inkább a középkorúakat és fiatalokat célozzák. A végeredményből azonban az is tisztán látszik, hogy a kínált minta nem idomult eléggé a fogyasztói igényekhez, nem elég pluralisztikus (javarészt kormánypárt-specifikus anyagok), noha szükség lenne rá. Már most érezhető, hogy a kormánypárti erők új médiaszabályozási intézkedéseikkel milyen grandiózus hatást fejtettek ki a közmédiára, különösen a televízióra (hiszen ez esetben a szelektálás lehetősége is korlátozottabb). Ahogy az értékelésben olvasható, ennek nyomán egyre inkább érezhető az „általános kiábrándultság”: a felnőtt népesség zöme maga is úgy érzi, hogy kevés időt fordít tájékozódásra, de legalábbis kevesebbet, mint öt évvel ezelőtt. Ráadásul nem hagyhatjuk szem elől azt a tényt sem, hogy a kutatás személyes megkérdezéssel zajlott, ami bizonyos mértékben determinálja is a válaszokat – jellemzően inkább a válaszadó szemszögéből tekintve pozitív irányban −, ám ebben az esetben úgy tűnik, sokan nem is érezték szükségét nagyobb mértékű torzításnak, ami szintén árulkodó lehet.

Kérdés, hogy mindezek fényében mondhatjuk-e, hogy hazánkban a médiairányítás megfelel a jó társadalom paradigmájának, azaz vajon megfelelő mértékű-e az állami jelenlét a médiarendszerben? Felfogható- e még a struktúra ebben a formában plurálisként, ill. hogy vélekednek az érintettek; szabad-e egyáltalán a kommunikáció politikai szempontból?

A Mérték Médiaelemző Műhely és Medián Piac- és Közvéleménykutató Intézet közzétett egy felmérést, amelyben 2400 18 éven felüli személy vett részt. A kutatás témája az volt, hogy a magyarországi lakosság milyen médiumokon keresztül tájékozódik a politikával kapcsolatban. A médiairányítás McQuail szerint minden olyan eszközt magában foglal, amellyel irányítják, támogatják, igazgatják, illetve felelősségre vonják a tömegmédiát. Természetesen a médiairányításnak többféle formája lehet; formális és informális, külső és belső. A kutatás elsősorban az informális jellegű irányításra helyezi a hangsúlyt, vagyis arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen típusú médiafogyasztás jellemzi az embereket a politikai érdeklődéssel kapcsolatban.

A médiafogyasztást befolyásolja a közvélemény, vagyis hogy a többség melyik médium mellett teszi le a voksát, ez pedig nagyban függ attól, hogy az adott kultúrát milyen viselkedési és társadalmi normák jellemzik (külső médiairányítás). Az adatok rámutatnak arra, hogy a kor előrehaladtával, illetve „iskolai végzettség mentén lefelé haladva” a számítógép és az internet szerepe a politikai tájékozódásban csökken. Ez betudható annak, hogy nem mindenki jut hozzá az ehhez szükséges eszközökhöz – ezek a technológiai javak az ún. szolidaritási javak. Ez a digitális szakadék történhet önálló döntésből vagy anyagi okokból kifolyólag. A korábban emlegetett társadalmi csoport valószínűleg saját döntéséből fakadóan nem használ hasonló eszközöket, hiszen az idősebbek általában ódzkodnak a technológiai újításoktól. A kevésbé iskolázott társadalmi csoport nem biztos, hogy tartana e platformok használatától, de nincs lehetőségük arra, hogy kipróbálják ezeket. A kormány próbálja áthidalni ezt a digitális szakadékot különféle támogatási programokkal (olcsóbb készülékek biztosítása, közösségi helyeken használható számítógépek, stb.), amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a szolidaritási javak egyre több emberhez eljussanak. A felmérés rámutat arra is, hogy a fiatalok politikai tájékozottsága – pontosabban a politikai tájékozottságra való szándék – nem túl nagy a többi korcsoporthoz képest. a 18 és 29 év közötti korcsoport 28 százaléka például nem rendszeresen, vagy egyáltalán nem tájékozódik a politikával kapcsolatban – ez az adat megdöbbentőnek látszik, főleg ha a végzettséghez kapcsolódóakat is megnézzük: az érettségizetteknél ez az arány 23, a diplomásoknál pedig 12 százalék. Ezzel korrelál a másik adat, amely azt mutatja, hogy bár a népesség fele fent van Facebookon, a fiatalok túlnyomó többsége ritkán vagy egyáltalán nem használja politikai informálódásra a közösségi oldalt – és ez az arány hasonló a politikai témájú blogok olvasásánál is. Ez is mutatja, hogy bár a fiataloknak rendelkezésükre állnak ezek a szolidaritási javak, nem élnek ezekkel. Az idősebbek körében a televízió számít elsődleges médiumnak, és a csatornák közül is a közszolgálati adásokat követik figyelemmel. Ez abból is fakad, hogy sok nyugdíjas elsősorban az alapcsomagra fizet elő, amelyben az M1 és a többi közszolgálati csatornák prioritást élveznek – ezek azok, amelyek még ingyenesen is nézhetőek. Ebből a szempontból ki lehet jelenteni, hogy a média korlátozva van, és csak bizonyos tartalmak érhetőek el néhány társadalmi csoport számára.

Dolgozatomban a magyar lakosság médiából történő politikai tájékozódását fogom vizsgálni, amelyről a Mérték Médiaelemző Műhely megbízásából széleskörű felmérést végzett a Medián Piac- és Közvéleménykutató Intézet két hullámban, összesen 2400 szavazókorú személy megkérdezésével, 2015 elején. Felmérésükből kiderül, hogy bár az újmédia, egyre nagyobb teret hódít napjainkban, a magyar népesség jelentős százaléka továbbra is a televízióból tájékozódik a politikai és a közügyeket illetően. A televízió dominanciája tehát változatlan, maga mögé utasítja az internetet, mely egyfajta hibrid médiumként van jelen, mivel magába foglalja a tv, sajtó és rádió sajátosságait. A felmérésből az is kiderül, hogy a 18-29 év közöttiek számára az internet legalább annyira fontos hírforrás, mint a televízió. Véleményem szerint csak idő kérdése, és az internet, mint hibrid médium átveszi a szerepet a lakosság politikai tájékoztatásában, hiszen a felnövő generáció már inkább az internetet fogja használni. Véleményem szerint ezért a médiairányítási szempontból egyaránt nagy figyelmet kell szentelni e két médiumnak és kiaknázni a bennük fejlő lehetőségeket. A rádió és a nyomtatott sajtó a lakosság tájékozódása szempontjából jócskán lemarad, de úgy gondolom, hogy ezekről sem szabad megfeledkezni, hiszen sok ember például utazás közben ezekből a médium fajtákból tájékozódik. A közvéleménykutatás során vizsgálták a nem tájékozódók összetételét is életkor és iskolai végzettség szerint. A felmérésből kiderül, hogy inkább az idősebbekre jellemző a rendszeres tájékozódás politikai-közéleti témakörökben és a fiatalok jelentős részére nem jellemző a tájékozódás. Érdekes, hogy az érettségizettek körében a nem rendszeresen tájékozódók aránya igencsak magas. Vizsgálatok megállapították, hogy a fiatalok a politikához negatív dolgokat társítanak. Ennek oka abban is keresendő, hogy a közoktatás nem neveli politikai-közéleti aktivitásra a fiatalokat. Másik ok pedig az, hogy a politikai pártok elsődleges célközönsége az idősebb korosztály, melynek következtében a felnövő generáció úgy érzi, hogy nincs beleszólása politikai kérdésekbe. Úgy gondolom, hogy itt a probléma rendszer szintű, a fiatalok közéletbe bevonására megoldás lehet a popkultúrán keresztül történő kommunikáció.

Figyelemre méltó, hogy a televízión belül a politikai-közéleti tájékozódás terén a két hazai piacvezető kereskedelmi csatorna áll az élen, majd csak ez után következnek a közszolgálati csatornák. Bajomi-Lázár Péter tanulmányából kiindulva ez azért is lehetséges, mert a közszolgálati média régió szerte nem elég erős. Véleménye szerint a közszolgálati média csak akkor erősödhet meg, ha a műsorszolgáltatók közönségükkel új szerződést kötnek és az új információközlési csatornákat is használni kezdik. Tehát a közszolgálati média tematikáját és funkcióját újra kellene gondolni. Úgy gondolom, hogy a hazai közszolgálati televízió meglehetősen kormánypárti, a kereskedelmi televíziók pedig ettől függetlenebbek, ezért is lehetséges, hogy a lakosság elsősorban a kereskedelmi televízió csatornákat használja elsődleges hírforrásul. Ennek oka lehet, hogy a kereskedelmi csatornák elsődleges célja a szórakoztatás, azonban kínálatukban megtalálhatók olyan műsorok is, melyek közéleti és politikai témákban tájékoztatják a közönséget. Ezért gondolom úgy, hogy a közszolgálati Savanyó Cintia televíziók tematikáját újra kéne gondolni, hiszen mint azt a kutatás is igazolja, a lakosság nagy része inkább a kereskedelmi csatornákból tájékozódik. Ezeknek a csatornáknak a műsorkínálata véleményem szerint túl tömény, ez által nehezebben emészthető az emberek többségének. Érdekességként említeném meg, hogy a felmérés arra világított rá, hogy a hagyományos csatornák miatt az idősebb korosztály nagy részének a tájékozódás legfőbb forrása a kormánypárti média, bele értve a közszolgálati tévé és rádió csatornákat. Itt visszautalnék arra a rendszer szintű problémára, amit már fentebb említettem, mi szerint a politikai pártok elsődleges célcsoportja az idős korosztály. Véleményem szerint ezért is célozzák meg őket a közszolgálati csatornákon. Az internetes hírszerzés tekintetében a Facebook jelentős színtér, hiszen a népesség közel fele használja a legnagyobb közösségi oldalt, ugyanakkor politikai tájékozódásban csak a lakosság tizede számára tölt be fontos szerepet. Az életkor mentén fölfelé és az iskolai végzettség mentén lefelé csökken a Facebook használók aránya.

Úgy gondolom, hogy médiairányítási szempontból érdemes lenne erre a médiumra építeni, hiszen ez is egy olyan hibrid forma, ami egyszerre ötvöz különböző műfajokat. A közösségi oldal egyszerre szórakoztat és informál. Közösségi életet élhetünk, miközben tájékozódhatunk. Ismerőseink által megosztott híreket olvashatunk, illetve mi is közzé tehetjük a számunkra érdekes témákat. A vizsgálatokból kiderül és összességében elmondható, hogy nagyobb azoknak az aránya, akik kevesebb időt fordítanak politikai-közéleti tájékozódásra és ez az arány tovább romlott az elmúlt öt évhez képest. Ez az általános kiábrándultságot és a jelenlegi kormánnyal kapcsolatos csalódottságot is jelzi. Ezt alátámasztja az is, hogy azok fordulnak el leginkább a témától, akik kormánypárti szavazók. Ugyanakkor azok, akik rendszeresen tájékozódnak politikai-közéleti témában, igyekeznek ellenzéki és kormánypárti szemszögből is vizsgálni az eseményeket. Kérdés, hogy ez mennyire megvalósítható például a hazai közszolgálati csatorna esetében.

A felmérést végző Mérték Műhely saját hitvallása szerint olyan elkötelezett támogatója a vélemény- és sajtószabadságnak, amelynek legfőbb vállalt feladata a 2010-ben elfogadott médiatörvények, valamint a további médiapolitikai döntések végrehajtásának és hatásainak elemzése, illetve ezeknek az elemzéseknek a hazai és nemzetközi publikálása. A megbízást adó Medián Piac- és Közvéleménykutató Intézet ezzel szemben elsősorban társadalomkutatással és a politikai közvélemény folyamatos vizsgálatával foglalkozik, így a két intézet által elvégzett kutatás mindkét fontos aspektusát megfelelő alapossággal vizsgálta, s ez által hitelesnek tekinthető. Médiairányítási szempontból jelen esetben a legfontosabb szereplő a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), azon belül is a Médiatanács, mint önálló hatáskörű szerv. A 2010-es Médiatörvény ugyanis jelentősen beszűkítette a benne nem szereplő médiumok mozgásterét. Ez elsősorban a két nagy kereskedelmi csatornát (az RTL Klubot és a TV2-t) érintette, másodsorban pedig azokat a kábelcsatornákat, amelyek politikai tartalmat (is) sugároznak. Vagyis a korábbi kétpólusú televíziós politikai tér tulajdonképpen megszűnt és ezzel egy időben kialakult egy erőteljes kormányzati médiabirodalom (közszolgálati csatornák, HírTV, EchoTV), a kereskedelmi csatornák és a fent említett „politikai tartalmat (is) sugárzó kábelcsatornák (ATV, Story4) ellenében. Mint ismeretes, az RTL Klub erre a kormányzati lépésre válaszul egyre kritikusabb hangot kezdett megütni mind a kormányzati szereplőkkel, mind pedig a Fidesz-KDNP-hez köthető érdekcsoportokkal szemben (ez a jelenség jól tetten érhető az Orbán-Simicska médiaháború előtti és utáni riportok kapcsán). Míg tehát az RTL Klub a szembeszegülést választotta, addig a TV2 lassan alávetette magát a hatalomnak. Ezt láthatjuk a csatorna designjában (a logó narancssárga háttere), a műsorok stílusában (pl.: Mokka) vagy a hírek tálalásának jobboldali fordulatában. Azonban a médiatartalomnak nemcsak termelői, de fogyasztói is vannak, akiket szintén nagyban befolyásolt a korábban kiegyensúlyozott médiamérleg jobbra billenése. Ez jól látszik azokban a táblázatokban, melyek összevetik az emberek 5 évvel (vagyis a 2010-es Médiatörvény) ezelőtti politikai tájékozódási kedvét a 2015-ben mért adatokkal. Ezekből jól látszik az emberek kiábrándultsága és a közügyektől való elfordulása (a teljes népesség 47%-a 1 Friesz Nikolett nyilatkozott úgy, hogy kevesebb időt tölt közéleti tájékozódással, mint 5 évvel ezelőtt), valamint a kormányzó Fidesz-KDNP népszerűségének csökkenése is. Manapság elmondható, hogy a konkrét párszimpátiával rendelkezők két nagy csoportra oszthatók. A kormánypárti szimpatizánsok elsősorban a közszolgálati csatornák (rádió és televízió egyaránt) adásait követik és az ezekkel szinkronban álló – nyomtatott vagy online – sajtótermékeket részesítik előnyben (pl.: Magyar Nemzet, Origo, stb.), míg a baloldaliak nagy része a „rebellis” RTL Klub nézőszámát gyarapítja, valamint az ATV, a Klubrádió és a Népszava fogyasztója. Bár két csoportot említettem, valójában háromról van szó. Annak ellenére ugyanis, hogy saját televízió csatornával még nem rendelkeznek – habár sokak nekik tulajdonítják az EchoTV-t), a Jobbik szavazóbázisa is magáénak tudhat egy fontos tájékozódási csatornát. A felmérések szerint ugyanis az ő szimpatizánsaik vannak legnagyobb mértékben jelen a Facebook-on. Ez elsősorban alacsony életkoruknak tudható be, ugyanakkor figyelmeztető jel is lehet a több médium vagy párt irányába, hiszen egyedül ők képesek – tulajdonképpen ingyen – hatalmas tömegeket megszólítani és véleményüket úgy befolyásolni, ahogyan teszi azt az idősebb korosztálynál a HírTV vagy az ATV (vagy akár az M1 és az RTL Klub).

A mérték médiaműhely végzett több nagymintás kutatást, ami jelenesetben arra irányult, hogy a
fogyasztók korosztályokra, végzettségekre és pártpolitikai beállítottság szerint lebontva milyen
forrásokból tájékozódnak a magyar politikai élet, a közügyek iránt.
A kutatásból az derült ki, hogy a népesség 13%-a nem tájékozódik rendszeresen. A többség
azonban igen, méghozzá a legtöbben a televíziós hírműsorokból informálódnak közéleti
ügyekben. Ez az eredmény egyáltalán nem meglepő. Több nemzetközi kutatás kimutatta, hogy a
tévénézési szokások átalakulóban vannak, de még mindig a médiafogyasztás ezen formája a
legnépszerűbb. A leghitelesebbnek azt az információt tartjuk, amit a tévékészülékben látunk. A
televíziós szokások is, mint a hagyományos médiapiac egésze átalakulóban van. Különösen a
fiatalok körében egyre elterjedtebb, hogy a műsorokat online nézik a csatornák honlapjaink, vagy
az úgynevezett tévé stream által a közvetítéseket élőben.
Azt is látjuk a diákon, hogy az idősebb korosztály jártasabb a politikában, jobban tájékozottak.
Ennek oka szerintem az, hogy ők összességében is többet nézik a televíziót, hallgatják a rádiót,
ahol találkoznak a hírekkel is. Továbbá az idősebbek azok a társadalmi réteg, akiket különösen a
választások előtt megszólítanak a pártok. Viszont a fiatalok többsége távol marad a politikától,
érdektelenek, pláne nem lépnek be pártokba, pártkötődéssel rendelkező ifjúsági tagozatokba. Ez
azért alakulhatott ki, mert őket nem szólítják meg a politikai kampányok során a pártok, nem
számítanak a szavazatukra. Az is megfigyelhető, hogy az emberek egyre jobban kiábrándulnak a
politikából, nagy a politikai apátia mértéke különösen hazánkban generációról generációra. A
fiatalok már nem igazán bíznak egyik pártban sem, vagy bizonytalanok, nem tudják kire
szavazzanak és nem is igazán érdekli őket a politika sem a közélet. Pedig nekik is lehetne közélet
alakító szerepük, és extrém helyzetekben, például a netadó bevetésének tervezetekor volt is
beleszólásuk az események alakulásába. Nyomást tudtak gyakorolni az aktuális kormányra.
Egy másik ábrán olvashatjuk, hogy a televíziós csatornák közül a kereskedelmi adók
hírműsoraiból informálódunk a leginkább. Ezek közül is az RTL híradója a legnézettebb. Ennek
okai abban kereshetőek, hogy az utóbbi években a kereskedelmi csatornák nézettsége már
megelőzte a közszolgálati csatornák nézettségét. Így érthető, ha a nap folyamán a kereskedelmi
csatornák programjait nézzük túlnyomórészt, akkor a híradó ideje alatt se kapcsolunk el másik
csatornára. Továbbá jelentős, hogy törvényben van szabályozva, miszerint a legnagyobb
nézettséggel rendelkező műsorszolgáltatóknak kötelességük kiegyensúlyozottan közölniük a
híreket. Véleményem szerint a legtöbb néző pártatlan hírforrásból szeretne tájékozódni. Persze
kérdéses, hogy valóban nincs-e semmilyen pártkötődése egyik kereskedelmi csatornának se, de
legalább ők a függetlenség látszatát keltik. Ellenben a Hír TV-vel vagy az ATV-vel, amiknek a
hírműsorát szintén jelentős számú néző követei nyomon mégis elenyésző a kereskedelmi
híradókéhoz képest. Ők nincsenek kötelezve arra, hogy kiegyensúlyozottan mutassák be az
eseményeket. Szerintem azért nézik többen az RTL híradóját, mert a TV2 az utóbbi időben
kitalálta, hogy megreformálja híradóit és több hangsúlyt fektet a bűnesetek, balesetek
bemutatására, ami főleg a kezdeti időszakban megemelte a nézettséget, azonban hosszútávon
inkább már kiábrándító a sok megrázó felvétel miatt.
A közszolgálati televíziók híradóját is a népesség jelentős százaléka nézi, az M1, M2 híradóját a
lakosság 42%-a. Korosztályra bontva a hatvan év felettiek, valamint végzettségre bontva a nyolc
általánossal rendelkezők leginkább közszolgálat csatornákból tájékozódnak. Szerintem azért
nézik többen még ma is a közszolgálati híradókat, tájékozódnak általuk a politikai életrő,l mert
sok háztartásban a közszolgálati csatornák foghatók ingyenesen, valamint olyan információk is
elhangzanak itt, amik más csatornáknál nem. Pl. a határon túli magyarok helyzetét, kisebb
nemzeti, vallási csoportok eseményeit, történéseit is bemutatják. Mivel a közszolgálati csatorna
feladata a kiegyensúlyozott tájékoztatás, és a nemzeti értékek, kulturális, oktató műsorok
sugárzása. Ezeket a szempontokat hírműsoraikban is bemutatják. Végül, aki a nap szinte bármely
időpontjában, akár egy percben is informálódni szeretne annak jó platform a megújult M1, amely
hírcsatornává alakult át.
A kisebb nézettséggel rendelkező adóknak nem kell politikailag független híreket közölniük, nem
kell feltétlenül kiegyensúlyozottan bemutatniuk az eseményeket. Ezért fordulhatnak elő olyan
esetek, hogy pl. a Hír TV szerint alig volt pár lézengő tüntető a kormány ellen, még az ATV már
jelentős számú tömegről tudósít ugyanannak az eseménynek kapcsán.
Az, hogy ki melyik csatornát nézi függ valamennyire a személy pártkötődésétől is. A felmérés
szerint az, aki kormánypárti 20-20%-ban szerzi be információt a kereskedelmi és a közszolgálati
csatornákból. Míg, akik ellenzékinek vallják magukat kis százalékkal, de nagyobb arányban
tájékozódnak hagyományos baloldali forrásokból is, mint azok, akik kormány vagy Jobbik
A hagyományos médiumok már az internet elterjedése óta átalakulóban vannak, ez a folyamat
főleg a nyomtatott sajtót alakította át. Egyre kevesebben vesznek print heti vagy napilapot, ezért a
kiadóknak alkalmazkodniuk kellett a megváltozott helyzethez és online szerkesztőségeket kellett
létrehozniuk. Ezek ma már olvasottabbak, mint a nyomtatott változatok. A felmérés szerint a
helyi napi és hetilapok a legolvasottabbak, gondolom azért mert ezek általában ingyenesek és
könnyen hozzáférhetőek. A legtöbb háztartáshoz postán juttatják el. Olvasott még a Metropol is,
ami szintén ingyenes és könnyen beszerezhető. Kiemelkedő azonban a Blikk olvasottsága.
Számos kutatás kimutatta már, hogy az átalakulást a politikai heti és napilapok sínylették meg
leginkább, viszont a különböző bulvár lapok olvasottsága még ma is magasnak mondható. A
fizetős lapok közül a baloldalhoz köthető Népszabadság fogy a legjobban és a jobb oldali Magyar
Nemzet, de ezek is csak 5-6%ot érnek el. A hetilapok közül a HVG a legnépszerűbb, de még ők
is csak 10%os olvasótáborral rendelkeznek.
A rádiókból a lakosság negyede tájékozódik rendszeresen, a leghallgatottabb rádió a Kossuth. Ez
országszerte fogható is. A hagyományos rádiózáson kívül jelentős számú fogyasztó hallgat online
rádiót főleg a fiatalabb generáció körében.
A teljes társadalom 34%-a politikai és közéleti ügyekben az interneten tájékozódik. A
legnépszerűbb online hírportál az Origo. Véleményem szerint nincs teljesen független online
hírportál, blog hiszen ezeknek a fenntartását is valakinek finanszíroznia kell. Egy-egy online lap
pártkötődése nyilvánvaló, még másoké csak sejthető. A fiatalok nagyobb százalékban
tájékozódnak online, mint az idősebbek, valamint a jobbikos szavazók is inkább az interneten
olvasnak utána pártjuknak és a közéleti eseményeknek. Ennek két oka van, egyik, hogy a Jobbik
szavazóbázisa tartalmazza a legtöbb fiatalt. Mivel a Jobbik az, aki szinte egyedüliként
megszólítja a fiatalokat is. Nekik van a legdinamikusabban fejlődő ifjúsági tagozata, akik nagyon
aktívak online. A másik ok az, hogy bár kiegyensúlyozottan kellene informálnia a lakosságot a
hagyományos médiumokban, pláne a nagy nézettséggel rendelkező műsorszolgáltatóknak az
utóbbi időkig szinte szó se esett a Jobbikról, vagy ha igen az is csak negatív környezetben. Ezért
a szavazóik inkább jobboldali internetes oldalakról tájékozódnak. Például az N1 online tévéből,
ami nem szerepel a kutatásban, de a napokban igen hírhedté vált egykori operatőrüknek
A kutatásból kiderül, hogy a 18-29 éves korosztály 79%-a jelen van a Facebookon, ez az arány az
életkor növekedésével csökken, de az iskolai végzettséggel nő. Főleg a fiatalok számos új
információt begyűjtenek azokból a posztokból, melyeket ismerőseik megosztanak. Azonban
ezeknek a forrásoknak hitelessége kérdéses, valamint hosszútávon káros hatással van az, ha csak
az azonos érdeklődésű emberek által érdekesnek tartott hírekből tájékozódunk, mert így a
jövőben képtelenek leszünk konszenzusképes vitába elegyedni más ideológiai, gondolkodású
emberekkel. A felmérés még számszerűen nem mutatta ki, hogy azok, akik pl. kormánypártiak
egyáltalán nem tájékozódnának ellenzéki csatornákból, viszont kevesebben teszik azt. Szerintem
évek múlva már előfordulhat, hogy egy csatornát azért nem fogunk nézni, pláne a hírműsorait
nem, mert az nem azonos ideológiából mutatja be a történteket. Elképzelhetőnek tartom, hogy
egy jobbikos vagy egy fideszes nem fogja megnézni az RTL híradóját pusztán azért, mert az
pártját kedvezőtlenül mutatja be, ami az ő elképzeléseivel, politikai véleményével ellentétes és ez
a közösségi oldalak hatásának is betudható lesz.
Viszont a politikával kapcsolatos érdeklődésünket egyenlőre még nem a közösségi oldalakról
elégítjük ki. Legalábbis a dián azt olvashatjuk le, hogy csupán a lakosság tizede informálódik a
Facebookról. Közülük is kiemelkedőek a jobbikosok aktivitás. A Jobbik tudatosan erősíti
folyamatosan közösségi oldalakon való jelenlétüket, ezért szavazóbázisuk is előszeretettel
tájékozódik onnan, követi a képviselők profilját, stb. Továbbá természetesen azért ők azok, akik a
legtöbbet tájékozódnak innen, mert a mai fiatalok nagy többsége jelen van a Facebookon, és a
Jobbik a fiatalokból rekrutálódik.
Összességében megállapíthatjuk, hogy politikai témájú blogokat kevesen olvasnak. A jobbikosok
a legnagyobb aranyában. Szerintem azért alakult ez így ki, mert a politikával, a közélettel az
idősebbek foglalkoznak a legtöbbet, akik viszont kisebb létszámban képviseltetik magukat az
interneten, mint a fiatalok valamint az aktív munkavállalók. Én szívesen olvasnék politikai
témájú blogokat, számos beadandómhoz szükségem is volt rá. Viszont engem nagyon
kiábrándítottak azzal, hogy meg se próbálnak függetlennek mutatkozni és sokszor minősíthetetlen
stílusban írnak egy-egy pártról, továbbá gyakran tapasztaltam, hogy a híreket összemosták
kommentárral, és próbálták a tényeket teljesen elferdíteni. Nekem nagyon nem tetszett sem a
stílus sok esetben, sem az, hogy a különböző sajtóműfajokat nem tudták vagy nem akarták
különválasztani.
Összességében a felmérés megmutatta, hogy a népesség 82%-a inkább kevesebb időt fordít arra,
hogy tájékozódjanak politikai témákban. Megfigyelhető, hogy évről évre többen ábrándulnak ki a
politikából. A lakosság saját bevallása szerint kevesebbet informálódik online, mint öt évvel
korábban. Közülük jelentős az egykori Fidesz szavazó, akik azóta kiábrándultak pártjukból.
Érdekes és egyben elszomorító, hogy azok, akik nem rendelkeznek pártkötődéssel azok csak
kormánypárti portálokból tudnak tájékozódni. Ennek okaira már utaltam korábban. Vélhetően a
lakosság szegényebb része, aki a közszolgálati csatornákhoz jut hozzá ingyen, valamint mivel a
társadalom marginális részére nem építenek a pártok, hozzájuk nem is szólnak kampányaikban.
Ezek az emberek úgy érzik nincs beleszólásuk a politikai élet alakulásába, érdekük se kötődik a
politikai részvételhez, így kevésbé is tájékozódnak ilyen ügyekben.

A magyar lakosság politikai tájékozódását 2015 elején mérték fel, amely 2400 szavazókorú személy egyéni megkérdezésével vizsgálódva készült el. Mindez a Mérték Médiaelemző Műhely megbízásából, és a Medián Piac- és Közvéleménykutató Intézettel való szakmai együttműködés keretében történt. A vélemény- és sajtószabadság elkötelezett támogatójaként, a Mérték Médiaelemző Műhely feladata: a 2010-ben elfogadott médiatörvények, valamint a további médiapolitikai döntések végrehajtásának és hatásainak elemzése, és az elkészült elemzések hazai és nemzetközi publikálása. A két vállalkozás együttműködése hatásosnak bizonyult, hiszen míg a Mérték Médiaelemző Műhely a médiatörvények és médiapolitikai döntések terén vizsgálódik, addig a Medián a társadalomkutatás és a politikai közvélemény folyamatos vizsgálatával foglalkozik. Jelen esetben, médiairányítási szempontból a legfontosabb szerepe a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak (NMHH) van, azon belül pedig a Médiatanácsnak, mint önálló hatáskörű szervnek. Ugyanis a 2010-es Médiatörvény nagymértékben megnehezítette a törvényben résztvevő médiumok mozgásának terét. Ez főképpen az RTL Klubot és a TV2-t érintette, tehát a két nagy kereskedelmi csatornát, de emellett a politikai tartalmakat sugárzó kábelcsatornákat is ide lehet sorolni. Tehát, ezáltal tulajdonképpen megszűnt a korábban kétpólusúnak nevezett televíziós politikai tér. Ezzel együtt pedig egy erőteljes kormányzati médiabirodalom alakult ki a közszolgálati csatornákon, EchoTV-n, HírTV-n, és az egyéb politikai tartalmat sugárzó kábelcsatornákon, mint például: a Story4 vagy az ATV. A kutatás is azt bizonyítja, hogy a médiastruktúra átalakulásának hatására, a magyar lakosság körében az utóbbi öt évben csökkent a politikai-közéleti kérdésekkel foglalkozók aránya. A felmérésből ugyanis kiderül, hogy az emberek kiábrándultsága és a közügyektől való elfordulása a teljes népesség 47%-át érinti, miszerint ezek az emberek kevesebb időt töltenek közéleti tájékozódással, mint 5 évvel ezelőtt. Az is kiderül, hogy a médiafogyasztási szokásokat az életkor nagyban befolyásolja, ugyanis a kor előrehaladtával csökken a közösségi oldalak tájékozódásában betöltött szerepe. A kutatás során arra is fény derül, hogy a párszimpátiával rendelkezők két csoportra oszthatók. A kormánypárti szimpatizánsok ugyanis elsősorban a közszolgálati csatornák (rádió és televízió egyaránt) adásait követik és az ezekkel szinkronban álló – nyomtatott vagy online – sajtótermékeket részesítik előnyben (pl.: Origo, Magyar Nemzet), amíg a baloldaliak nagy része az RTL Klub nézőszámát gyarapítja, emellett az ATV, a Népszava és a Klubrádió Tehát Magyarországon a legjelentősebb médium a politikai-közéleti tájékozódást illetően a televízió, melyben az egyik legfontosabb szerepet az RTL Klub tölti be, ugyanis a válaszadók 73 %-a heti rendszerességgel nézi a csatornát, ezt pedig 62 %-al a TV2 követi. Ebből az következtethető, hogy a két legnagyobb kereskedelmi csatorna véleményformálónak minősül az emberek körében, ami a tudatukra is kihat.